Feltárás

„Az absztrakt festészet felöleli az emberi lét legszélsőségesebb lehetőségeit: mind az elementáris megnyilvánulásokat, mind pedig a játékosságot: mind a létezés sötét irracionális alapját, mind pedig a rendben megmutatkozó önkorlátozást. Az absztrakt festészet nem talál ki önkényesen egy látszatvilágot, hanem, a legősibb jelenségekig feltárja a világot.” (Heinrich Lützerer)

Érdekesen szerencsés konstelláció ez a bemutatkozó tárlat, négy, az absztrakció  különböző irányai felé vonzódó alkotó véletlenszerű-s talán mégis sorsszerű-egymásra találása.

A Négyek most nyertek felvételt a Magyar festők Társaságába, „szűzbeszédük” ez a bemutatkozó kiállítás, s egyben a nézők számára egyfajta eligazodás a középnemzedék szakmai irányultságának egy szegmenséről.

Maga a tárlatrendezés is egyfajta geometria mentén halad. – részint a 8-11 kép variációja a két teremben, másrészt a lokál és erőteljes színvilág felesel a monokrómmal a kiállítótermekben. A négy alkotó tehát képeikkel is és egymással is, valamint a nézővel is párbeszédet folytat.

Faragó Ágnes dinamikus, robbanékony expresszív geometriája, néhol nyers színekkel, erőteljes faktúrával a kint és bent, a kül-, és a beltér egymásra hatását vizsgálja. Leporellója épp úgy város, vagy szobafal, mint a külső kerítés betoncsíkja. Városképei hol síkszerkezetek, vagy alaprajzok, homloknézetek, hol meg látványosan beforduló hasábok, térrétegek.

Szöllősi Albert az ősi jelek és jegyek iránti érzékenységét, a finom faktúrák és a vakolatkarcok sajátos  korban távoli mágikus világát vetíti elénk. Maya és egyiptomi jelek, Bálint Endre és Veress Pál, vagy Országh Lili világa cseng egybe ezeken a finomrajzolatú, kiegyensúlyozott „ quasi idézeteken”.

Kiss Mihály megint élesebb, nyersebb hang a második teremben, az ő szolid robbanékonysága, a grafittik iránti érdeklődése és a vonal, folt gesztus ritmusának örök  diszharmóniája határozza meg. Síkba redukált színes pálcikaemberei egy modern Altamira feltárásának emlékei. Négyzetek egymásra bontása, egymásra hatása, egymásba fordulása adja másik sorozatának közös magját. Ám ezek a formák is mozgásban, lendületben lévők, akár Kiss életművének többi darabja.

Székely Móri Mártát nevezném a csoport tagjai közül a leginkább lírainak.  Finom, sejtelmes szürkés monokróm felületein tépett fátylak, szakadozott textíliák bukkannak elő a világosabb, sötétebb geometrikus lapok között. A tér szétnyílik képein, majd ajtószerűen becsukódik s az előbb említett kollázsszerűen felhelyezett anyagok lebegése ettől drámai írányba fordul. monumentálísak ezek a valójában nem túl nagyméretű alkotások, monumentalitásukat a kétféle képi anyag egymásra épülése eredményezi.

Feltárást, a világ mélyén rejlő emlékek felszínre hozását említette Lützerer a mottóul választott idézetben. A négy alkotó minden bizonnyal más és más szegmensére reflektál saját világának, és mindannyiunk kollektív világának. Ugyanakkor ez a kollektív tudattalanból feltárt világ élményként és tanulságként egyaránt befogadhatóvá teszi e kis alkotócsoportosulás absztraktban fogalmazott világképét.

Sinkó István